Project Gemini: Átok vagy áldás?

Mint arról az előző héten írtam, az éves Microsoft üzleti intelligencia konferencián bemutatták az Analysis Services egy olyan 2010-re várható újdonságát, mely segítségével az üzleti felhasználók asztali munkaállomásaikról lesznek képesek Excelben óriási adatmennyiségeket kezelni. A konferencián megmutatták, hogy 20 millió sor betöltése, rendezése és szűrése az Excelben másodpercekig tart, és hogy mennyire egyszerű összeállítani az Excelben egy olyan adatkockát, amely több adatforrásból is tartalmaz adatokat. Mindezt egy PC-n.

Illegális drog vagy kommunizmus utáni glasznoszty?

A bemutatónak elég nagy visszhangja volt a BI és adattárház blogokban. Chris Webb egyenesen illegális drognak nevezte a Geminit, amit az Excel felhasználók mindenképpen használni akarnak majd, függetlenül attól, hogy szabad-e nekik vagy sem.

De miért kell félni a Geminitől? Mert a bemutatón nagyon úgy tűnt, hogy innentől kezdve bárki képes lesz összedobni saját magának egy olyan üzleti intelligencia rendszert, amilyet csak akar. Mindezt Excelből. Igen ám, de ezzel megszegik az adattárházak egyik vastörvényét miszerint az adatoknak csak egy érvényes változatuk lehet. Márpedig ha a sok kis lokális üzleti intelligencia rendszer mindegyike tartalmazni fogja ugyanazt a bevétel számot, akkor ember legyen a talpán, akik kitalálja, hogy melyik az „igazi".

Nézzük az ellenpéldát

Amir Netz azt mondja, hogy a Gemini olyan, mint a kommunizmus utáni glasznoszty. (Lásd Chris bejegyzésének kommentje) Végre megszűnik majd az a központi hatalom, aki megmondja, hogy az adattárházat kell használni mutatószámok előállítására és a felhasználók végre onnan elégíthetik ki adatigényeiket, ahonnan csak akarják.

Most akkor hol az igazság?

Dolgoztam olyan projekten, ahol az adattárház bevezetésének egyik deklarált célja az volt, hogy le lehessen törölni az üzleti felhasználók gépéről az Access-t. Mi bajuk volt az Access-szel? Csak annyi, hogy a menedzsment rettegett attól, hogy az üzleti felhasználók által összeállított Access alapú "adattárházakban" nem jó számok vannak, és nekik ezek alapján kell vezetniük a vállalatot.

Örültek volna az üzleti felhasználók a Gemini-nek? Mint majom a farkának. Végre elfelejthették volna az Access „programozást" és helyette saját eszközükkel, az Excellel dolgozhattak volna. De a menedzsmentnek továbbra sem lenne egy nyugodt éjszakája, hiszen az alapkoncepció nem, csak az eszköz változott volna: Access helyett Gemini-vel építgetnék lokális adattárházaikat.

Nézzük mi van a mérleg másik serpenyőjében

Dolgoztam olyan cégnek, akiknek volt adattárházuk, még is azt szerették volna, hogy minden belső rendelkezés ellenére hagy építsenek egy saját kis üzleti intelligencia rendszert. Miért nem volt jó nekik az adattárház? Mert bizonyos kutatásokhoz részletesebb adatokra volt szükség, mint ami az adattárházban van, és egy-egy új igény - például egy új felhasználói hierarchia - átvezetése az adattárházon hónapokat vett igénybe. Nekik viszont heteken belül kellett válaszolniuk a piaci kihívásokra.

Megoldotta volna a Gemini az ő problémájukat? Az övéket speciel nem, mert olyan bonyolult transzformációkat kellett elvégezni az adatok kinyeréséhez a forrásrendszerekből, hogy azt egy üzleti felhasználó az SSIS segítsége nélkül nehezen tudta volna megcsinálni. De, ha csak egy kicsit egyszerűbb lett volna a forrásadatok elérése és a forrásadatbázisok szerkezete, akkor minden bizonnyal igen.

Átok vagy áldás?

Nehéz eldönteni, ahogy azt is nehéz, hogy a könnyűdrogok legyenek legálisak, vagy maradjanak illegálisak. Látunk működő példát erre is, arra is, és bármelyikünk tudna érveli pro vagy kontra. Úgy gondolom, hogy ez elsősorban kultúrafüggő. Lesznek olyan szervezetek, ahol a Gemini tiltása vezet majd eredményre és lesznek olyanok, amelyeknek a legalizálás válik majd hasznára. Ahol már van működő adattárház, ott jó szolgálatot fog tenni. Ahol nincs, ott viszont nem ez lesz az üdvözítő megoldás.