Miért nem igénylik a kisvállalatok a BI-t?

Előzmény: A kisvállalatok nem az ár miatt nem igénylik az üzleti intelligenciát

Most menjünk vissza jó 14-15 évet az időben és repüljünk 1998-ig. Ekkor jelentette be a Microsoft, hogy vett egy OLAP adatbázis kezelőt. Azt még nem tudtuk, hogy mennyibe fog kerülni, de azt sejtettük, hogy

  1. Nagyon olcsó lesz
  2. A Microsoft marketing gépezete el fogja juttatni szinte minden vállalathoz

így meg lehet majd célozni olyan piaci szegmenst is, akinek korábban nem nyílt rá lehetőségük hogy BI-ban gondolkozzanak. Ráugrottam a témára, és az országban talán elsőként kezdtem el Microsoft üzleti intelligenciával foglalkozni. (sztori a kezdetekről itt) Próbálkoztunk jónéhány 1-2-3 milliárdos cégnél, de sikertelenül.

Akkor ugyanis nem tudtuk még, hogy BI rendszerek hiányának a kisvállalatoknál nem a BI eszközök magas ára volt az oka, hanem valami más. Mégpedig az, hogy kisvállalatok nem igénylik a BI-t.Tetszik nekik, de köszönik szépen nem kérik. Arra csak hónapok (évek) után jöttünk rá, hogy ennek legfőbb oka a döntéshozók döntési mechanizmusa.

Ha megnézzük egy kisvállalat szervezeti felépítését, kultúráját akkor azt tapasztaljuk óriási szerepe van a személyes kapcsolatoknak. A menedzsment tagjai sokszor családtagok, közeli barátok, iskolai osztálytársak, vagy valaki ajánlásával érkezett személyek, akik a tanácsai sokkal fontosabbak, mint például az ár. Érdekli őket az ár, de sokkal fontosabb számukra az, hogy mit mond az IT vezető, vagy az a személy akinek értékítéletében maximálisan megbíznak. Ez megfigyelhető a közép- és nagyvállalatoknál is, de sokkal jobban tetten érhető kisvállalatoknál

Az egyik ok tehát a bizalom kérdése. A döntéshozók kisvállalati szegmensben sokszor sokkal jobban hisznek az embernek, mint a számoknak. A másik ok az intuíció alapú döntés.
Kisvállalati szegmensben a döntéshozók leginkább saját megérzéseik, intuícióik alapján vezetik a céget. Döntéseiket nem kell még megmagyarázni másoknak, döntéseiket nem kell még alátámasztani számokkal. Hagy meséljek el ezzel kapcsolatban egy példát.

Egy hazai középvállalat gazdasági igazgatójával futottam össze egyik este egy szállodában. Konkrétan egy olyan emberrel, aki motorja volt a cégnél a vezetői információs rendszer bevezetésének, de lemondott. Nem ment el a cégtől. Ott maradt, mint tanácsadó plusz kapott valamilyen igazgatói pozíciót, de a gazdasági igazgatóságról lemondott. Késő este volt már, ittunk egy sört a teraszon és közben megkérdeztem, hogy miért mondott le. Ezt válaszolta: „Nem tudom tovább megérzéseim alapján vezetni a céget. Látom a piacot, tudom hogy merre megy, de most már a tulajdonosok elvárják hogy számokkal támasszak alá mindent. Ehhez pedig már egy másik típusú vezető kell"

Mi történt a cégnél? A növekedés következtében át kellett állniuk egy információ központúbb döntési mechanizmusra. Tizenx milliárd forint alatt megfelelő volt az intuíció alapú vezetés, de e felett már át kellett állni egy információ intenzívebb vezetési modellre. És a BI innentől kezdve lesz érdekes. Innentől kezdve válik kritikussá és a „nice to have" kategóriából ettől a ponttól kerül át a „must have" kategóriába.

Összefoglalva. A kisvállalatok nem azért nem igénylik a klasszikus BI-t, mert drága. Hanem azért nem, mert a döntési mechanizmusaik, vállalati kultúrájuk még nem kényszeríti ki az üzleti intelligencia rendszereket. Legalábbis szerintem.

Kővári Attila - BI projekt

hozzászólás

Nyilván nincs akkora tapasztalatom, mint Neked, de szerintem tudna olyan olcsó lenni a BI, hogy bejusson a kisebb cégekhez. Nem a felsővezetés felől, az igaz, de pl. egy marketinges szerintem nyugodtabban alszik, ha látja a számokat a kampányai mögött. Akkor is, ha egyébként nem követelik meg tőle, hogy mindent számokkal támasszon alá. Ha az ő büdzséjébe beleférne egy szakterületi BI, akkor megvenné. Mondjuk, ha ingyen lenne. A google analytics pl. ingyen van, és sok online cég BI igényeit kielégíti, sőt. Lehet, hogy túlzok, de szerintem 10 éve nagyon fejlett BI rendszernek számított volna az, amit ma a GA tud. (Persze, nincs teljesen ingyen, annyi költsége van, hogy az oldal kódjába be kell tenni a mérőszkriptet. És ha valami spéci dolgot akarsz mérni, akkor meg kell fizetni egy szakértőt, de nem kell adattárházat tervezni, építeni, üzemeltetni, stb.)

A fenti egy lehetséges ok, sokkal fontosabb viszont, hogy a, Ha nincs megfelelő oktatás/ismeretterjesztés, illetve az üzemeltetéshez túlzottan specifikus szaktudás kell, akkor nem szimpatikus a szubjektív ár/érték arány. b, Ott, ahol a fehér gazdaság is inkább szürke, nem kell más által is megfejthető adat, ami a tulajdonos ellen is felhasználható. Megoldás: Táblázatkezelés és szemléletmód alapos, gyakorlati szempontú oktatása korán elkezdve, minden szinten.

Ez mindig így volt a nap alatt, az uralkodó vezetéselméletek mellett/alatt a gygakorlatban aktívak döntöttek. Ahogy akartak és tudtak. Hasznos gondolatfelvetés és szemléletes elmélkedés amit megköszönünk Attilának. Énrajtam lóg a történelem, kissé pesszimistán nézem az ember örök habitusát, amint a mindenkori körülmények előnyei-korlátai között a hatalom az első, a közösségi haszon a mellékes. Eközben a megszerzett közösségi tudás elvesz, mellőzött lesz, majd újból felfedezi a következő generáció. Öntanuló képesség. Előre nézve bolyongás. Mintzberg könyvét a szervezetek dinamikájáról kötelező irodalomnak tekintem minden informatikus számára. Üdvözlettel: Medve Anna

Új hozzászólás